Kipurcanva és ötletgyűjtés

Nem bírom! Nem bírom már ezt a továbbképzést. Basszus, nagyon durva, reggel 7-től délig dolgozni, fizikailag, majd 13-18 h-ig egy irodai széken rostokolni, szétzsibbadni mindenem fenéktől lefelé, ásítozni, unni és a fizikai mellett, agyilag is kipurcanni. 

Ma este a szomszéd település Volksfest (búcsú szerűség) megnyitójára akartunk menni, ahol ingyenes rockkoncert is lesz. Biciklivel mentünk volna, hogy tudjunk inni sört és fentük már a fogunkat a nyársashalra. De hazaértem és ledobtam magam az ágyra (hanyatt, és azonnal fel is ugrottam, mert pontosan az arcom felett volt egy pók) és leginkább abban a pillanatban elaludni akartam volna, semmi mást. Aztán a póknak köszönhetően ide keveredtem a számítógéphez, de a Volksfesthez már nincs erőm. Elküldtem M-et, menjen csak pingpongozni, majd jövő héten elmegyünk nyársashalat enni.

Ezennel megkérek midenkit, aki olvas és van kedve, legyen olyan kedves és álljon elő nekem ötletekkel, mit mutatna meg Magyarországom M-nek (azaz egy német turistának), egy napos kirándulások keretében. Azaz Budapestről indulva, csillagtúra szerűen is lehet, vagy csak egy helyre. Budapest és a közvetlen környéke, mint Szentendre, Vác kilőve. Távolabbi helyek közül a Bükk-hegység és Eger környéke, valamint az összes Balaton körül fekvő település/látnivaló kilőve. Kritériumok: ne csak szép, látványos, fotogén, viszonylag könnyen elérhető hely leygen, hanem legyen valami rejtett érdekessége is, amiről bónuszpluszként írhatok majd a német blogomba szánt, magyar helyeket bemutató beszámolóimban. Valamint, akinek van kedve, írhat ötleteket, milyen magyar termék lehet érdekes egy német számára (túró rudi? egy piac savanyúság része? ???), mert ilyeneket is szeretnék bemutatni a német blogomba és ideje ötleteket gyűjteni. Várom az ötleteket! 

Orvosváltás

Megtettem a múltkori bejegyzésem után!

Tényleg hetekig nagyon cefetül voltam (igazából hónapokig, amióta visszatértünk Afrikából) és hogy kidobott a háziorvos, mert nem időpontra mentem, az enyhén felháborított, de nem csak engem, hanem a környezetem is. Ha visszagondolok, kedves még sosem volt hozzám, mindig arrogáns és idegbeteg, és baromira idegesítő a praxisban, hogy soha semmit sem szabad megtudni az embernek a saját leleteiből, ami nekem abszolút abszurd.  Szóval semmi sem kötött őhozzá, a közelségén kívül. 

Átmentem egy háziorvoshoz, aki a következő "faluban" (városok ezek, de faluszerűek) van, 10 km-re tőlünk. A négy asszisztens csajt már ismerem, mert a mi ápolt betegeink nagy része is hozzájuk tartozik. Mind kedvesek és szimpatikusak, egészen más a hozzáállásuk. Én a kis fiatal kezdő doktornőt választottam, az idős dokibácsi helyett, mert valahogy nem szeretek pasikhoz járni, meg az öreghez sokszor megyek munka miatti ügyben is, és nekem valahogy ciki, hogy az öregekről beszélek vele, aztán meg magamról. Szóval a fiatal doktornő, talán nem rendelkezik még elegendő tapasztalattal, de valahogy most ez nem érdekelt, mert kedves és emberi és erre vágytam. Majdnem egy órát szánt rám, és alaposan meg is viszgált, vérvétel is volt. Szerencsére sehol semmi, minden rendben. Ma beugrottam munka közben hozzájuk rákérdezni, hogy hogyan szedjem tovább a pajzsmirigygyógyszert. A régi dokinál ilyenkor elhajtottak és utasítottak, hogy kell kérnem időpontot, mert a lelteim nem mondhatják meg és a doktornő csak megbeszélt időpontban hajlandó beszélni velem, amire a munkabeosztásom miatt hetekig sem volt lehetőségem. 

Itt viszont, azonnal kinyomtatták a laborleletem, a kezembe nyomták, az az enyém. Majd bementek kopogással a doktornőhöz és az pedig kijött (minden előzetes bejelentkezés és felháborodás és a fejem leordítása nélkül) és megmondta, hogy jó az eredményem és a tablettám is szedjem csak nyugodtan úgy tovább, mint ahogy most szedem. 

Következtetés: itt sem a rendszer a hülye, csak egy-két (sajnos a többség) orvos, és meg kell találni a rendeset. 

Dühroham, sörkert, jogsi

Nem csak Magyarországon van átverés, de Németországban is. Most jött meg a számla a napellenzőnk felszereléséről. Emlékeztek még? Egyik nap egyáltalán nem jöttek, másnap is késéssel. Egy órán át szerelték, ami abból állt, hogy felhúzták kötéllel a földszintről a második emeltre, fúrtak a vasbordákba az erkély tetején 6 lyukat ás hat csavarral felrögzítették. 

A számlán pedig ezek vannak: 

1 db napellenző felszerelése, átalánydíj: 300 Euro

2 db tetőfelfüggesztés: 56 Euro (ezt már kifizettük magával a napvédővel egyszer!)

1 db második emelti felár: 20 Euro (???)

adó: 71,44 Euro
Összeg: 447,44 Euro

A levelet vasárnap reggel, Ingolstadtba menet nyitottuk ki az autóban és utána végigtomboltuk az utat. Az árajánlatban az volt, hogy 200-300 Euro között lesz a szerelés, amit már akkor túl soknak tartottunk. Na de ennyi, egy óra munkáért, ami 6 lyuk fúrásából, 6 csavar becsavarásából és tíz perces pofázásból lent a kocsinál áll??? Ennyit kérem szépen mi nem fizetünk ki! M. volt reklamálni, különösebben nem érdekelte őket, így nem tudjuk, mi lesz, de ez nem normális dolog, sőt rablás!!!!!

*

A második dühkitörésem akkor volt, amikor tegnap estére meg volt beszélve M. bátyjával és annak fiával egy görög vacsora + sörözés, majd lemondták, igencsak felháborító okkal, amin mi jól be is sértődtünk, de tettünk rá és elmentünk ketten, bicajjal a kastély sörkertjébe. Általában mindig én vezetek és nem ihatok, de most biciklivel lehetett (na persze csak addig a határig, hogy ne essek le a bicajról :D). Vittünk friss kenyeret, obazdát (ez ugyanaz, mint a körözött, csak nem túróból, hanem camembert sajtból van - és szerintem sokkal finomabb, mint a körözött), lement fejenként egy liter sör. Voltak nagy komoly beszélgetések a jövőt illetően (munkatéren). És jó volt, egyszerűen csak jó volt. Pár fotó a kastély csodás kertjéből: 

*

Ma beadtam a német jogosítványra a kérelmet. Minden simán ment, már csak várnom kell. M. tegnap este azt mondta, hogy már teljesen német vagyok, betartok minden szabályt (tegnap biciklivel kanyarodás előtt kitettem a karom), de a gondolkodásom is már német, nem ismeri fel bennem azt a bizonyos negítav magyar viselkedést, ami tipikus és régebben még felismerhető volt. :-) Igen, én is így érzem, hogy már nem tudok azonosulni azzal, ami otthon folyik, amilyenné az emberek többsége változott, én már ide tartozom. Idén van tizedik éve, hogy itt vagyok, majd ha lesz az évforduló, írok egy nagy összefoglaló bejegyzést. 

Filmes buli és pogácsagyár

Olyan ütemben zajlanak itt a napok, hogy lassan már magam sem tudom követni, mi történik. 

Hétfőn dolgoztam délig és utána egy csomó házimunkát kellett elrendeznem, úgy hogy mire kész lettem, csak fél órám maradt kidögleni az erkélyre és nayon húzott az álom maga felé, de muszáj volt összeszednem magam és a szintén kidőlt, belaudt M-et is összekaparnom, ugyanis az egyik kolléganő-barátnőmhöz mentünk. Elkészültem a két óra hosszú Afrika filmösszeállításommal és szuper jó lett. Egy másik kolléga-barátnőm és férje is jöttek, így hatan voltunk, három tepsi pizza, 4 üveg Imiglykos és 1 üveg Mavrodaphne és egy hatalmas plazmatévé társaságában. Isteni volt minden, a kaja, az összes bort megittuk (!!!) és a színek a tévén, hihetetlenek voltak és a minőség...nagyon élvezetes volt a filmnézés, még nekünk is, akik az összes fotót már kívülről fújjuk, mert azért ekkora nagyban, ilyen színekkel egy élmény volt. 

ez pont az első kép, a csomagolás...

Éppen, hogy csak kialudhattam magam, most sütödébe csaptam át, ugyanis jó 2,5 órán át készült a 4 tepsi sajtos és krumplis pogácsa, amit a tanfolyamra viszek. Mindjárt mennem is kell. Minden alkalommal visz valaki kajákat, ma én viszem a pogikat és más pedig hoz hozzá hat féle fűszeres krémsajtot, hogy legyen mivel enni. Jajj, nagyon jó minden, de kezdem elveszíteni az utolsó erőm is, már alig élünk M-mel. Kell lassan egy nap, amikor csak lazsálunk majd. Amúgy teljesen tipikus ez, hogy hónapokig sehol semmi, sem találka, sem kirándulás, aztán meg egyszerre minden. 

Ingolstadt és Neuburg

A tervezett 10 óráig tartó alvás helyett nekem ma reggel 8-kor kipattantak a szemeim és fel is keltem. M-et hagytam 10-ig aludni. Aztán elmentünk Ingolstadtba, ahol H. korábban lakott. Sokat jártam anno ott nála, de a város történelmi magját sosem néztük meg. Ma megtettük ezt M-mel. Olyan hihetetlen forróság volt, akárcsak ha a tengernél lettünk volna valahol délen nyaralni. Ettünk egy isteni finom Döner Kebabot, a lepénykenyér ropogós, üreges, isteni volt, na, ilyen jót Németországban még sosem ettünk. A Döneres mellett meg Ágnes magyar büféje volt, csak éppen zárva, de vicces volt, hogy magyar ételek voltak felsorolva.

Ingolstadt

A Duna Ingolstadtnál

Még mindig nagyon bírom a szerelmesek lakatjait a hidakon. :-)

ez volt a mennyei Döner

Kicsivel többet, mint egy órát töltöttünk csak az óvárosban és utána elmentünk Neuburgba H-hoz. Ez mindig olyan, hogy megígérjük és meg is próbáljuk, hogy csak németül beszéljünk, de sosem működik. Automatikusan átváltunk magyarra, M. meg ilyenkor unatkozás helyett felkapja a kisgyereket és eljátszik vele órákat is. Mindig így van, ahol gyerek van. Mindeki mondja, hogy nagyon nagy érzéke és tehetsége van hozzá és látszik is rajta, hogy élvezi a dolgot. Ilyenkor csodálkozok mindig rá, hogy ő az, aki kettőnk közül jobban nem akar gyereket, mert ha én fel is hozom a témát, azonnal ellenkezik. De igazából mindig úgy érezzük, hogy nekünk elég annyi, hogy másik gyerekeivel elvagyunk pár órát, ennél többet nem akarunk. 

Voltunk sétálni és ebédelni egy étteremben, ahol hatalmas adagokat adtak. H. figyelmeztetett, így én a kis adagot rendeltem, de még az is majdnem sok volt nekem. Utána fagyiztunk és ismét sétáltunk. Elrepült a nap nagyon gyorsan. Hazafelé elhoztuk a céges autóm és holnap megint kezdődik a rabszolgahét. 

A babycsősz

Neuburg an der Donau