Tea

Miközben a kedvenc meleg italom és napjában minimum egy litert meg szoktam inni belőle, még sosem néztem utána, mi is valójában, honnan származik, stb...

Íme pár sor idézet a wikipediából, és utána bejegyzés tőlem: 

A tea (növényfaj): Camellia sinensis, a teafélék (Theaceae) családjába tartozó növényfaj, a család névadója. A tea (ital): a teanövény leveléből főzött ital.

A tea (Camellia sinensis) a teafélék (Theaceae) családjának névadó nemzetsége. Természetes környezetben fatermetű növény, termeszett változatait cserjének nevelik (teacserje). Leveléből, esetleg más részeiből főzött ital az azonos nevű tea. Fás szárú örökzöld. Eredeti termőhelyén mintegy 8–10 méter magasra nő (tehát fa), a termesztett példányokat azonban 1(–1,5) méteresre vágják vissza, ezért többnyire cserjének nevezzük. Hengeres, világosbarna, sima felszínű törzse elágazó. Ágai ferdén felállnak, koronája szétterül, ezért a termesztett példányok tetejét laposra alakítják.

Szórtan álló levelei egyszerűek, tojásdadok. A levelek sötétzöldek, bőrneműek, a felületük fényes, a csúcsuk kihegyesedik. Erezetük szárnyas, élre futó. A levélnyél rövid.

A tea nevű ital a teacserje (Camellia sinensis) forró vízbe áztatott szárított leveleiből vagy rügyeiből készülő főzet. Teának (plantateának) nevezzük ezen kívül a tealeveleket nem tartalmazó, más szárított növények, továbbá gyógynövények, fűszerek vagy gyümölcsök főzetét is.

A teacserje Ázsiában honos, a belőle készült tea innen terjedt el az egész világon. A teák főzetének nagyon sok élettani hatást tulajdonítanak. A különféle teák más-más eltérő tulajdonsággal rendelkezhetnek, ezért fogyasztásuk előtt érdemes megvizsgálni, hogy hogyan hathatnak az emberi szervezetre. Általában kedvezőtlen mellékhatásuk nincs, de okozhatnak élénkítő hatásuk miatt álmatlanságot. Ilyen például a fekete tea, míg a zöld tea éppen ellenkezőleg nyugtató hatású. A gyógynövények teájának hatásai az illető növény gyógyító erejét hordozzák magukban, így rendkívül változatos és különböző betegségekre ható teákat különíthetünk el.

A teázás története

A teát eredetileg orvosságként használták és mint gyógynövény került be először napi italaink közé. Az egyik történet szerint Buddha fedezte fel a teát, midőn egy napon a kertben meditálva egy tealevél hullott csészéjébe. Egy másik történet szerint amikor Bodhidarma lemetszette szemhéjait, hogy ne hulljon álom szemére meditáció közben, az első tearügyek ott pattantak ki, ahova szemhéjai hullottak. Ismét más történet szerint i. e. 2737-ben Sen Nung kínai császár forró ivóvizébe utazása közben egy vad teanövényről levelek hullottak, sárgás-barna folyadékot eredményezve. Kíváncsiságból megízlelte a keveréket, és megkedvelte ízét és frissítő hatását. Az európai irodalomban a legelső utalást egy arab utazó tette a teára, miszerint a 879-dik esztendőt követően Kantonban a só és a tea volt a legnagyobb jövedéki forrás. Marco Polo 1285-ben feljegyezte, hogy a kínai pénzügyminisztert azért mozdítottak el helyéről, mert önkényesen intézkedett a teára kivetett vámokat illetően és túl magasra emelte az árát. A 14. században az európaiak egyre jobban felfedezték a Távol-Keletet, a hollandok egy utazásról a teacserjével tértek vissza és azzal a hírrel, hogy ezekből a levelekből pompás üdítő italt főznek. Eleinte csupán, mint valamilyen "szárított füvet" emlegették, mint ami illatosabb, mint a szárított lóhere, de keserű ízű és nem volt ismeretes jótékony hatása. Egy Szulejmán nevű arab kereskedő a 9. században szól róla, de ő is a tea szervírozására szóló készletet dicséri, nem magát a teát. A portugál felfedezők voltak az első európaiak, akik Japánba látogatva először megízlelhették a teát 1560 környékén. Az első komolyabb ismertető Giovanni Batista Ramusio tollából született 1565-ben, L. Almeida 1576-ban és Maffeno 1588-ban, majd Taxeira 1610-ben ír róla. 1610-ben megérkezik az Európába az első szállítmány tea a Holland Kelet-Indiai Társaság hajóival, amely aztán monopóliumot szerez a tea szállítására. Ezért aztán a hollandok ismerik meg először a teát igazán. Szállítása gyékénnyel bélelt faládákban történt, hogy a sós tengeri levegő ne károsítsa a rakományt, az értékesebbeket ólomládákba csomagolták. A tealevelek használata különféle volt, először nem ismerték a hagyomás kínai vagy japán teaszertartást, ezért előfordult, hogy magát a leforrázott tealevelet ették meg kenyérrel. 1568-ban Londonban már lehetett teát kapni a kávéházakban és hamarosan elterjedt helyes használata egy újságcikk eredményeképpen. A legpatinásabb céget 1706-ban Thomas Twining alapította. Az Arany Oroszlán nevű teaházában nemcsak fogyasztani lehetett a teát, hanem meg is vásárolhatták. Ez az üzlet jelenleg is működik Londonban a Strand utcában. Leghíresebb teakeverékük az Earl Grey ma is világhírű.

A bostoni teadélután a bostoniak felkelése volt 1773-ban, amikor a tea adója miatti tiltakozásul az angol teaszállítmányokat a tengerbe dobták (ez után hozták az 1773-as teatörvényt). A britek hatalmas teakereslete nagy kereskedelmi hiányt okozott Kínával, ezért a Brit Birodalom a meghódított Indiában beindította saját teafeldolgozását. A kínaiak csak ezüstért és zenélő órákért árulták a teát. A kereskedelmi hiányt az indiai ópium eladásával próbálták kiegyenlíteni Kínával, ami az 1838–1842 közötti ópiumháborúhoz vezetett.

Great Tea Race – A teaklipperek versenye: Kína és London között az 1860-as évektől a Szuezi-csatorna megnyitásáig klipperekkel szállították a teát. A klipperek az akkoriban épített leggyorsabb vitorláshajók voltak. A nagy tea verseny igazi társadalmi esemény volt a viktoriánus Londonban, fogadásokat kötöttek a leggyorsabb hajóra. A Cutty Sark teaklipper 1922-ig hajózott, jelenleg hajómúzeum Londonban. Sajnos gyújtogatás következtében 2007-ben erősen megrongálódott, de később felújították.

*

Én már óvodás koromban reggelire egy bögre cukros, citromos fekete teát kaptam otthon, és háztartási kekszet hozzá. Ha nagymamáméknál voltam, vacsorára mindig "teás kekeszet" kértem, akkor beáztattam a teába a háztartási kekszet és hagytam szétázni és imádtam. Akkoriban (legalábbis én másról nem tudok) csak (?) fekete tea létezett Magyarországon, abból is csak egy vagy maximum két fajta. Én mindig úgy fogyasztottam a teát, ahogy elém tettét, senki sem kérdezte, hogy így szeretem-e, így szoktam meg, két kanál kristálycukor és két kanál (üveges) citromlé volt benne. Így szoktam meg és így szeretem (kisebb javításokkal) a mai napig is. Nagyon hosszú évekig a fekete tea volt az egyetlen, amit ismertem és a 90-es években kezdtek berobbanni hozzánk a mindenféle zöld- és gyümölcsös ízesítésű teák. A zöld tea ízét nem kedvelem, nem bírtam megszeretni, sem ezeket az erélyes ízesítőket, mint a jázmin vagy vanília, vagy fahéj. Nekem a tea, a fekete tea aromás izét jelenti és ezt nem szeretem elnyomni sem mesterséges, sem pedig természetes mellékízekkel. 

A fekete teák közül kedvelem az asam, earl grey, és egyszerű márka nélküli feketéket, különösen a kenyai fekete teát és nem igazán rajongok a darjelingért, ami számomra túl ízetlen. Ha gyümölcsízű teát iszom, azt is úgy szeretem, hogy összelógatom fekete taával. Az utóbbi évben nagyon megkedveltem a citromfű és kevert gyógynövény főzeteket is, amiket divatosan már szintén teának nevezünk. Nem szeretem a teát a papírján előírt ideig áztatni, általában csak pár másodpercig lógatom be, addig, míg a víz színe nekem elég sötét lesz, ha tovább hagyom, akkor mindig érzek valami kesernyés ízt és akkor már nem ízlik. Mivel a háztartásomból teljesen kiktattam a kristálycukrot (csak sütésnél használom), ezért legtöbbször egy szem édesítőtablettával és sok, frissen facsart citromlével iszom a teát, néha akácmézzel vagy mediterrán mézzel (kakukkfűméz király!!) vagy barna cukorral, de a citromlé elhagyhatatlan, ha az nincs, akkor nem kell a tea sem. Mindegyiket citrommal iszom, a gyümölcsöset, a citromfüvet, a borsmentát is, mindet na :D, én csak így szeretem. Még a cukorról is lemondok, de a citrom az szent, anélkül képtelen vagyok meginni! Tejjel elképzelhetetlen, de mondjuk élből rühellem a tejet. :-) Nem kávézom, nem szeretem a kávé ízét. A reggelihez egy bögre erősebb fekete tea jár, leginkább a yellow label-t szeretem reggelire. Ha hazajövök a munkából, gyakran főzök egy literes kannába és még melegen be is ízesítem, majd szépen meg is iszogatom. Ilyenkor délután általában a gyümölcsöseket vagy a citromfűvet szeretem. A gyümölcsösek közül azt kedvelem jobban, amiben valódi, szárított gyümölcsdarabkák vannak és nem pedig a fekete teához adott aroma (a legtöbb filterbe csomagolt ilyen). Kedvencem az almás (csak alma, semmiképp sem fahéj vagy más ízesítéssel), várnarancsos és vörösáfonyás. Itt (biztosan otthon is már) lehet kapni hosszúkás, keskeny filterpapírból készült, egyszerhasználatos teaszűrőt, egy dobozban általában 100 db van, ebbe szoktam a teákat áztatni. A kedvenceim nem csomagolva veszem, hanem teaboltban kimérve és imádom ezeket a színes, teás aludobozokat, azokban tartom itthon. 

Szóval akárhogy is van ez és manapság ezerféle tea sorakozik a nagyáruházak polcain, nekem maradi módon csak a régi, egyszerű (minden mellékíz nélküli) fekete tea maradt a kedvencem. Aki fekete teákat kedvel, mindenképp vegyen egy teaboltban kenyai teát, annak valami nagyon kellemes aromája van, számomra az az igazi teaíz, imádom. 

Nem szeretem a teaszertartást, azaz azt, hogy cicomás kannából, cicomás - de mini! - csészékbe öntve, áhitatos kéztartással szürcsöljük a teát. Azt szeretem, ha egy jó nagy kanna tele van és a bögre is minél nagyobb legyen. :D